Miért hengerkéses gyep?
Saját tapasztalataim alapján elkötelezettje lettem a hengerkéses technológiának, vallom, hogy ezáltal sokkal szebb, fenntarthatóbb, egészségesebb, sőt „profibb” megjelenésű gyep kialakítására van lehetőség, természetesen a gyepápolás egyéb szabályainak betartása mellett. Nyilván a pázsit kialakítása, megteremtése, fenntartása sok más fontos tényezőn is múlik, természetesen az ebben szerzett tapasztalataimat is szívesen megosztom, ez is hozzájárul a kívánt cél eléréséhez. Személy szerint a legegyszerűbb kézi, „tili-toli” fűnyírótól kezdve, a profibbakon át, az akkus-hengerkéses gépekig szinte minden eszközt használtam, kipróbáltam. A még nem professzionális, otthoni hengerkéses fűnyírás egyik zászlóshajója is hamarosan megérkezik, ami egy angol gyártmányú akkus-hengerkéses fűnyíró és cserélhető kazettás multifunkciós gyepkezelő rendszer.
Nade „hol az olló..”?
Egyik szlogenem: „Mindent az ollóval nyírt pázsitról” kicsit abszurdnak tűnhet, természetesen nem szívesen fekszem neki még sövénynyíró ollóval sem a fű vágásának, bár a fűápolás területén elég extrém és embert próbáló munkákat már párszor sikerült végeznünk. Mindazonáltal a megfogalmazás teljesen helytálló, mivel a hengerkéses fűnyírók technológiája – a legegyszerűbb kézitől, az akkuson keresztül a traktorra szerelt, sportpálya kezelő rendszerekig – minden esetben az ollóval történő vágás minőségét nyújtja.
A „hagyományos” illetve általánosabban ismert forgókéses gépek egy középen meghajtott, felfüggesztett tárcsában körkörösen rögzített késekkel csapkodják a füvet, ami természetesen jó minőségű és teljesítményű gép, valamint éles kések esetén szintén tud szép eredményt elérni, de nagyon sokszor több kárt okoz egy nyírás, mint amennyi hasznot remélünk egy fűnyírástól, akár csak az esztétikai megjelenés tekintetében is. A hengerkéses technika azért tudja az ollóval való vágási minőséget garantálni – persze csak szintén megfelelően beállított és karbantartott gép esetén – mivel a vágószerkezet egy fix keresztben elhelyezkedő pengéből, valamint ezzel szemben egy hengerpalástra spirálban ráillesztett, általában legalább öt élezett pengéből álló, forgó, a kombájnok vágóasztalához hasonló elvű, valamilyen módon meghajtott motollából áll. Ez először is rásimítja a fűszálakat a keresztben lévő fix pengére a haladás során, majd a gyorsan forgó kések elvágják azokat.
Kinek jó?
Elsősorban a gyepnek, meg másodsorban is, aztán a tulajdonosnak. Az egészséges pázsit rendszeres hengerkéses nyírással növekedésre van késztetve, ezáltal nagyon szép sűrű is lesz, a vágás kevesebb stresszt okoz, valamint szebb képet mutat, ezért a pázsit általános megjelenése is esztétikusabb lesz. (sőt akár csíkos is lehet, mint a sportpályák esetében, ez már a legegyszerűbb technikákkal is elérhető). Ezzel a technikával általánosságban alacsonyabban tartható a gyepmagasság, nyilván fűfajta függvényében, valamint a nagyon fontos 1/3-os szabály is könnyebben tartható, kisebb nyesedék keletkezik, ami akár bele is hullhat a gyepbe, segítve a vízháztartást és tápanyagot is biztosít. A hengerkéses technológia nem csak a fű esetében hasznos. Alkalmazásával nem csak azért járunk jól, mert gyönyörködhetünk a nagyon szép pázsitban, vagy büszkélkedhetünk vele a szomszédok előtt, de mindezt igen környezetkímélő, fenntartható és egészséges módon tehetjük. Az egyszerű kézi, tologatós fűnyírók már viszonylag olcsón elérhetők, nem igényelnek üzemanyagot, áramot, egyszerűen használhatók, mindemellett rendszeres testmozgást biztosítanak. Ez annak a függvényében is jelentőséggel bír, hogy hengerkéses géppel véleményem szerint – szezonban – minimum heti három nyírás szükséges, de akár a másnaponkénti, sőt esetemben a mindennapos vágás sem ördögtől való. Ezzel ki is mondtam azt is, kinek nem jó: természetesen egy bizonyos (kb.500 nm) területnagyság felett már főleg a kézi gépek meggondolandók, (persze van nagyon sokféle hengerkéses, akár traktor is) valamint aki nem akarja, tudja rászánni az idejét – ami 100-200 nm esetén kb. 10-15 perc – ezzel a gyakorisággal erre a „testmozgásra”.